Ópium - Egy elmebeteg nő naplója (2007)

Mostanában sokan, sokat beszélgetnek arról, hogy a magyar filmipar haldoklik. Igazából a magyaroknak nincs is nagy igénye arra, hogy jó magyar filmeket nézzenek. Évente 3-4 magyar film jelenik meg, amit a média felkap, ezek közül jó, ha 1 megéli azt, hogy évek múlva is emlékeznek rá. Az underground mozizásnak pedig egyszerűen nincs hagyománya kis hazánkban, őszintén szólva se pénz, se igény nincs ilyen filmekre. Pedig tudunk mi ilyet is. Nem is akárhogy..

A film alapjául Csáth Géza Egy elmebeteg nő naplója című novellája szolgált, melynek főszereplője maga az író, csupán annyi eltéréssel, hogy a kisregényben Csáth a születési nevén, Brenner Józsefként jelenik meg. Megjegyzem, a novellát ezidáig nem sikerült elolvasnom, így sajnos a két művet nem tudom összehasonlítani.

A filmbeli történet 1913-ban játszódik, amikor dr. Brenner József idegorvos egy vidéki elmegyógyintézetbe kerül, mint kezelőorvos, ahol rábízzák egy súlyos pszichiátriai beteg, Klein Gizella kezelését. Gizella képtelen feldolgozni édesanyja halálát, s mivel anyját neki kellett gondozni, a súlyos betegség mindennapos látványa az őrületbe kergette. Gizella fejében lakik egy "Gonosz", aki olyan dolgokra kényszeríti, amit ő maga nem akar, és tiszta elméjű pillanataiban elítél. Folyamatosan, egyfajta pótcselekvésszerűen írnia kell, amit nem tud abbahagyni. Ha elveszik a könyveit, a falon folytatja az írást, neki ez létszükséglet.

Brenner nem csak orvos, népszerű író is, aki orvosi tanulmányai kezdete óta képtelen írni. Egyszerűen nincs ihlete. Tudatosan rászokott a morfiumra, élvezi a módosult tudatállapotot, egyfajta passzióként fogja fel a kábítósezrhasználatot. Ám hiába a kábítószer okozta öröm, ha a legfőbb szenvedélye, az írás nem megy neki. Hihetetlenül irígyli Gizellát, amiért ő tud írni. A beteg gyógyulni akar, az orvos "beteg lenni". Brenner szeretné, ha Gizella segítségével neki is lehetne ihlete, ezért egyre többet foglalkozik vele és betegségével. A filmből nem derül ki, Brenner Gizellában mit lát. A beteget, a nőt, vagy csupán az írót. Talán mindegyiket. De egy biztos: írígy rá.

A film tabuk nélkül nélkül mutatja be a múlt század elején használatos elmegyógyászati eljárásokat, egy korabeli elmegyógyintézet működését, az orvosok és nővérek viselkedését.
A két órás mű rendkívül nehezen emészthető, őrülten nyomasztó, ám szó szerint borzasztóan hiteles, szinte feldolgozhatatlan egyenességgel sugározza felénk az elmebetegek világát.

A többi oldalon olvasottak alapján nagyon megosztja a nézőket, egyesek szerint hihettlenül unalmas, hatásvadász film, míg mások szerint utánozhatatlanul borús hangulatú dráma. Én az utóbbi véleményt osztom, szerintem az utóbbi tíz év egyik legjobb magyar filmes alkotása.
Értékelés: 8/10

 

Cast:
rendező: Szász János
író: Csáth Géza
forgatókönyvíró: Szász János, Szekér András


főbb szereplők:
Ulrich Thomsen (Dr. Brenner)
Kirsti Stuboe (Gizella)
László Zsolt (Winter professzor)