A következő két film alapötletét ugyanaz a történet adta: 1966-ban Gertrude Baniszewski hónapokig alkalomszerűen brutálisan kínozta Sylvia Likenst, ezzel a halálba kergetve őt. A történet közel azonos időben ihletett meg két stábot is, s ennek köszönhetően néhány hónap eltéréssel került a mozikba az An American Crime és a The Girl Next Door. Mindkét film üde színfoltja a drámáknak, egyiknek egyik, másiknak másik oldala erősebb. Egy közös vonásuk van: Egyikük sem könnyen emészthető darab.

 

 

Sylvia és Jennie Likens szülei vándorkarneválban dolgoznak, s egy hosszabb turnéra indulnak, ám a gyerekeket nem szeretnék kiszakítani a környezetből, amibe épp csak sikerült beilleszkedniük, így amikor az egyik környékbeli lakos, Gertrude Baniszewski felajánlja, hogy gondját viselné a lányoknak arra a néhány hétre, elfogadják az ajánlatot. Gertrude egyedül neveli nem kevés gyerekét, munkája nincs, így a szomszédok ruháinak vasalásából próbálja eltartani családját, szóval jól jönne neki az a heti 20 dollár, amit a Likens szülők ígértek. Azonban a második részlet nem érkezik meg időben, ráadásul Gertrude legnagyobb lánya, Paula egy véletlen elszólás alkalmával összekülönbözik Sylviával. A két lány harca kihat az egész család életére, s Gertrude egyre kevésbé képes kordában tartani a helyzetet. Látja saját lányát, ahogy egyre lejjebb csúszik, elköveti ugyanazokat a hibákat, amiket ő követett el fiatal korában, és látja Sylviát, aki ellenben virul, s több srác is csapja neki a szelet. Ez egyfajta anyai féltékenységet szül, Sylviát okolja azért, hogy Paula élete tönkremegy, s úgy gondolja, ezért büntetést érdemel. Amikor csak felidegesíti valami Gertrudeot, a lányon tölti ki a dühét, majd később a gyerekek között is külön szórakozásnak számít Sylvia bántalmazása, a Likens lányok pedig tehetetlenek. A filmben az a legszörnyűbb, hogy teljes mértékben a valóságon alapszik, a forgatókönyv a bírósági vallomások alapján készült.

 

A színészek játéka nagyon hiteles, tökéletesen alakít az összes szereplő, ennek is köszönhető, hogy a lélekábrázolás tökéletesen átjön, az összes szereplő személyiségváltozása életszerűen hat. A karakterek jól mutatják a valós személyiségeket, az összes szereplő igen sokrétű, igazi hús-vér emberek benyomását keltik, nem elnagyoltak. Nagyszerű film, kőkemény dráma - a jobb fajtából.

 

Cast:

Rendező: Tommy O'Haver

Forgatókönyvíró: Tommy O'Haver, Irene Turner

 

Szereplők:

Ellen Page - Sylvia Likens

Gatherine Keener - Gertrude Baniszewski

Ari Graynor - Paula Baniszewski

Hayley McFarland - Jennie Likens

 

 

 

A film sztorija sok vonatkozásban eltér a valóságtól (így az American Crime-tól is), a Likens-lányok drámája csak az alapötletet szolgáltatta, a történet nagy része azonban fikció.

 

Meg és Susan Loughlin szülei egy autóbalesetben meghaltak, így a két nővér nagynénjükhöz, Ruth Chandlerhez kerül, aki egyedül neveli fiait. Neveli? Hát az túlzás. Inkább haveri szinten bánik a tizenéves gyerekekkel.

 

Ruth féltékeny Megre, valószínűleg annak szépségét, és fiatalságát irígyli tőle, hisz ő mit ért el az életben? Férje elhagyta, vagyonát elvesztette, maradtak neki a gyerekek, a cigi és az alkohol, utóbbi kettő igen tetemes mennyiségben. A szomszéd srácok is szívesen lógnak a Chandler-házban, hiszen ott bármit megtehetnek, Ruth, a laza anya, nem szól rájuk, sőt, inkább bíztatja is őket a csínytevésekre. Mikor azonban látja, hogy az egyik szomszéd gyerek, David érdeklődik Meg iránt, mint lány iránt, féltékenysége eléri tetőfokát. Innentől folyamatosan azzal vádolja Meget, hogy a kis Davidet be akarja hálózni, le akarja fektetni, mi több, a gyerek csak egy lenne a sok közül, mert minden férfit meg kar kapni. Úgy érzi, a társadalom érdekében meg kell nevelnie a lányt, s ehhez már nem tartja elegendőnek az eddig is oly' szívesen alkalmazott lelki terrort. A ház pincéjébe zárja, ahol a gyerekek kiélhetik perverz ötleteiket, az anya nem szab nekik gátat, sőt ő a felbújtó az egészben, amikor a gyerekek már soknak érzik a "játékot", Ruth még tovább hajszolja őket. A magatehetetlen Meg saját szenvedésein túl még kénytelen végignézni azt is, hogy kerül a saját húga az ő egykori helyére, a lelki terrorizálás céltáblájába.

Miután rendőrség többszöri kiszállt a házhoz Meg és a szomszédok panaszaira hivatkozva, továbbá a lány megpróbált megszökni, Ruthnak már nincs vesztenivalója. A lányra vetíti az életben elkövetett hibáit, brutálisan bosszulja meg a lányon az őt valaha ért sérelmeket, s ebben a nem túl lelkes gyerekbrigádot is felhasználja.

Szerintem pozitívum, hogy a kínzásokat közvetlenül nem mutatja a kamera, egyrész így talán nem a testi, hanem a lelki szenvedés kap több hangsúlyt, másrészt nem viszi el a filmet a horror vonal felé.

 

A film szépen ábrázolja az egyes szereplők lelkében lejátszódó folyamatokat, a főbb karakterek szépen vannak kialakítva, s a színészi alakításokkal se lehet gondunk, a gyerekek játéka is nagyon jó (külön felhívnám a figyelmet a Susant alakító Madeline Taylorra). Ami zavaró, hogy többször előfordul olyan, hogy egy gyerek lelkesen támogat egy ötletet, majd fél perc múlva szörnyülködik ugyanazon. Persze, lehet, hogy ezzel Wilson arra akart célozni, hogy a gyerekek egy része nincs is teljesen tudatában tetteik következményének, s később rádöbbennek, hogy mit mondanak. De így ez picit túljátszottnak tűnik, azt a hatást kelti, hogy a mellékszereplők személyiségének kialakításába nem fektettek sok energiát.

 

Cast:

Rendező: Gregory Wilson

Forgatókönyv: Daniel Farrands, Philip Nutman (Jack Ketchum - The Girl Next door c. műve alapján)

 

Szereplők:

Blythe Auffarth - Meg Loughlin

Blanche Baker - Ruth Chandler

Madeline Taylor - Susan Loughlin

Daniel Manche - David Moran

 

Érdemes megfigyelni a két filmben a főszereplők közti eltéréseket. Míg az American Crime-ban Gertrude a lányát ért sérelmeket torolja meg Megen, s inkább Paula az, aki igazán féltékeny a nagyobbik Likens-lányra, addig Ruthot saját féltékenysége vezérli. 

A két film közül nekem az An American Crime életszerűsége nekem szimpatikusabb, a Girl Next Doorban a hangsúly sokkal inkább a kínzások érzékeltetésére helyeződik, az igazi okok a háttérbe szorulnak. Nem leszólni szeretném, önmagában nézve egész jó kis filmecske, ám az American Crime-hoz viszonyítva szerintem kevesebbet nyújt.

 

American Crime: 8/10 

The Girl Next Door: 6,5-7/10