XXI. századi Tíz kicsi néger

Ki szereti Agatha Christiet? Kezeket fel! A fiatalabbak kedvéért: Régebben, valamikor az ősidőkben a tinik az ő regényeiben találkoztak először erőszakos halálesetekkel, rejtélyes gyilkosságokkal, őrült sorozatgyilkosokkal. Persze ma már minden 13 éves kívülről fújja a Fűrész-sorozat összes részének szövegkönyvét, az ilyen antik darabokat pedig dobják a földre, semmi csonkítás, vérfürdő, hát mi ez már.. Nos, úgy tűnik, 2004-ben a „tengerentúlon” a Retro-hullám arra sarkalta Renny Harlin rendezőt, hogy visszanyúljon a gyökerekhez. Vagy egyszerűen csak mély ötlethiányban szenvedett… 

Mindhunters – Egy gyilkos agya (2004)

Aki olvasta a fent említett könyvet, annak ez a film semmi meglepetést nem fog okozni. Adott egy csapat FBI-kadét, akiket kiképzésre küldenek egy elhagyatott katonai bázisra. Megérkezésük másnapjának reggelén azonban egyiküket meggyilkolják. Ezután meghatározott időközönként újabb és újabb társuk távozik az élők sorából, melyek pontos idejét és módját a gyilkos mindig előre jelzi. Érdekes módon mindannyian saját szenvedélyük áldozatai lesznek. Tehát a gyilkos tökéletesen ismeri őket, a szokásaikat. A probléma csak az, hogy ők is mindannyian profilelemzőnek tanulnak, vagyis az ő feladatuk lenne megfejteni a gyilkos személyiségét. Ahogy egyre szűkül a kör, egyre biztosabb, hogy a gyilkos közülük való. De vajon ki lehet?

Sajnálatos módon a szemfülesebb nézők a film felénél már tudják, hogy ki az. A kevésbé szemfülesek pedig csak erősen sejtik (ám ez annyira feltűnő, hogy szerintem akár még direkt is lehet). Mondjuk szerencsére ez nálam annyira nem vett le a film értékéből, jót szórakoztam így is rajta. A csapdák szerintem kifejezetten jók lettek. Még mielőtt bekövetkezne a baj, már tudjuk, hogy mi lesz, de mégis várjuk, hogy ez hogy fog megtörténni, és hogy az hogy fog kinézni. Ha már kinézet, hát igen, egy eléggé low-budget filmről beszélünk, így a maszkírozások, trükkök nem fognak minket ámulatba ejteni, plusz szerintem picit nagy lett a kontraszt az egyes jelenetek látványbeli kidolgozása között(ami azért néhol eléggé zavaró tud lenni).Nem vagyok nagy „látványhajhász”, elég sok láthatóan alacsony költségvetésű, kevésbé (vagy nagyon nem) részletesen kidolgozott látványvilágú filmet szeretek, de itt kifejezetten hiányérzetem volt.

Összességében olyan, mint egy mostani ABBA-feldolgozás. Jó alapból nagyon rosszat nem lehet kihozni, viszont újdonság nincs benne, csak új máz van rajta. Az eredetit a hibáival együtt szeretjük, de ha már hozzányúltak, akkor a hibákon javíthattak volna.
5,5/10

A bejegyzés trackback címe:

https://megegykisfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr602654981

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sokaar 2011.02.13. 16:24:30

Nagyon mélyen benned él ez az ABBA rajongás kezdek erre egyre inkább rájönni....:D
süti beállítások módosítása