Még egy kis.. bemutatkozó

Ez az első blogbejegyzésem az első blogomon. Ezidáig nem voltam híve a blogolásnak, mert mi az, hogy valaki itt teljesíti ki önmagát? Szerintem az életnek annyi kis helye van, ahol meg lehetne magunkat önmegvalósítani.. Miért pont azzal kéne, hogy leírom, mi volt ma velem? Majd ha valaki rákérdez, h "mizu?", elmondom. De ország-világnak nem.. Ez a blog nem is nagyon azért jött létre. Első -és valószínűleg egyetlen- blogom nem is azért készült, hogy mindenki megtudhassa a világban, hogyan ettem ma borsólevest.. Itt inkább filmélményeimet szeretném megosztani a kis-nagy közönséggel. 

Az ihlet onnan jött, hogy -legalábbis én- mikor készülök egy filmet megnézni, előtte szépen több oldalon is körbenézek, hogy mit írnak róla. Aztán rá kell jönnöm, hogy sok esetben a leírtak alapján várttól teljesen eltérő hatást váltott ki belőlem a film.. Hogy hiába írta (n+1) oldal, hogy micsoda film, a végén úgy éreztem, ez közel sem volt olyan mesteri alkotás, mint vártam - mások véleménye alapján. Szóval,a  célom, hogy olyan filmekről írjam le élményeimet, amelyekről a véleményem picit más, mint más blogok szerzőjének, továbbá olyan filmekről is is essen említés, amelyek indokolatlanul igen kis publicitásnak örvendenek..

A megemlített filmek nem feltétlen lesznek egy bizonyos kategóriába besorolhatóak. Lehet, hogy lesz néhány mélyebb gondolatokat megütő vígjáték, de ne várja senki, hogy az Amerikai Pite 26. részéről kisfogalmazást írjak. Egyrészt, mert úgyse fogom megnézni, mert sajnálom rá a pici időm, másrészt, mert az nem is az a kategória, ami túl sok gondolatot ébresztene bennem.. Csak egyet..

Az írásban valószínűleg segítségemre lesz egy kedves ismerősöm, aki Sokaar néven fog postolni. Végülis ő volt az, aki belecsöppentett ebbe a kis filmezős világba, aki amikor elmesélt nekem 1-1 filmet, akkora hatással volt rám, hogy engem is elkezdett érdekelni a film, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy nézem is.. most meg írok is róla..

Igazából nem hinném, hogy valaha is túl nagy olvasótáborunk lenne. Nem vagyunk képzett filmkritikusok (bár némely magát képzettnek képzelő filmkritikus is ír olyanokat, hogy... na mindegy), nincsenek világhatalomra törekvési terveink(legalábbis ezt még nem hozzuk nyilvánosságra), és nincs annyi időnk, hogy napi 2-3 filmről is csináljunk egy-egy reviewt.. Egyszerűen csak a saját szórakoztatásra írunk, "megvalósítjuk magunkat" ahogy a sok 13 éves egyéniség mondaná. Ha meg lesz akár egyvalaki is, aki rajtunk kívül bármelyik postunkat elolvassa, annak már örülünk..