Boldog családi életképek...

A következő posztomban két filmet szeretnék ismertetni, összehasonlítani…párhuzamot vonni. Hasonló témát dolgoznak fel ezek filmek…kicsit más szemszögből…más megvilágításból.

Mum and Dad

 Ő lenne az első, amiről szeretnék néhány gondolatat lebigyenteni. A Mum and Dad egy 2008as angol horror…hát ez már nekem jól kezdődik…az európai horror alkotások a szívem csücskibe vannak…na de ennyi elég is rólam. Az alap sztory egy kívülről teljesen átlagosnak látszó családról szól, tehát papa, mama, gyerekek: Birdie és Elbie (millió családból egy). Ez a család élhetné azt az életet, amit a többi angol család…de itt nem ez a helyzet. Az eseményeket az indítja be, hogy ez a kis család új taggal szeretne bővülni, ezért Birdie munkahelyén (repülőtéren takarító) megismert új barátnőjét, Lenát elhívja otthonukba. Leányzónak viszont nem az angol vendégszeretettel kell megismerkedni…sőt…egy olyan őrült világba csöppen aminek mozgatórugója a gyarlóság és  a kegyetlenség. Lenának innentől már csak két választási lehetősége van, vagy bátran ellenáll vagy enged az őrületnek és a család tagja lesz. Számos kritikát olvastam erről a filmről miután megnéztem, legtöbbször az aberrált és az öncélú szó fordult elő bennük szerintem. Nekem nem ez a véleményem, bár az aberráltba még beleegyezek. El lehet gondolkodni a filmen…két pszichopata, mármint anyu és apu közt fennálló viszony…a gyerekek személyisége és annak fejlődése egy ilyen családban…a nevelés mennyire meghatározó és mennyire el tudja nyomni a velünk született személyiséget…de ebből a ketrecből is ki lehet törni…bár lehet, hogy ezeket csak én képzelem bele,de azért 6,5/10.

The Loved Ones

A második film egy 2009es ausztrál horror. A történet egy végzős fiúról szól, Brentről, aki elveszítette az apját egy autóbalesetben…a személygépjárművet pedig ő vezette, bűntudatban gyötrődik nap, mint nap és ez teljesen kihat az emberi kapcsolataira…barátnőjét, Hollyt szereti, de ezt kifejezni olyan szinten, ahogy a barátnő akarja egyszerűen nem tudja, édesanyával való kapcsolatot pedig az határozza meg, hogy azt gondolja ,hogy anyukája is őt okolja apja haláláért. A film lényegi történései avval kezdődnek, h főszereplőnknél bepróbálkozik egy iskolatársa, Lola és elhívja az iskolabálba, de ezt Brent visszautasítja, hisz csak a saját barátnőjével megy az ember a bálba. Lola életében nem ez volt az első kosár, ezt megtudjuk majd a film előrehaladtával. Brent életét ez a tette megpecsételi, Lola apja elrabolja a fiút és immár kezdődhet is a játék, vagyis a bosszú. Lola apjával él „egyedül” (van még egykét személy, de őket inkább nem sorolnám szereplőnek) messze a várostól, az események ezentúl itt folytatódnak. Brentnek szembesülnie kell, hogy elrablói betegek, idegbetegek…dehúde idegbetegek és ekkor meg is kezdődnek a kínzások = elégtétel a visszautasításért. Lola és édesapja kifejezetten élvezik, amit tesznek, valamiféle visszatartó erőnek nyoma sincs. A közöttük fennálló kapcsolatot pedig tovább mutat egy apalánya viszonynál, az apa rajongása a lányáért nem csupán apai érzéseket tükröznek. A filmben az a legelgondolkodtatóbb, hogy Lola egy teljesen átlagos lány, csúnyának se mondanám…legalábbis szerintem sokan bevállalhatónak gondolhatnánk, bőven meg van az esélye egy átlagos párkapcsolat kialakítására, de még se…talán itt is a megoldás a nevelésben rejlik…jó film…jobbnak érzem, mint a Mum and Dad-t, de szóval 7/10.

Végezetül egy kis összehasonlítás:(leírom, hogy mi lesz a végén, szóval csak sajátfelelőségre)

Amint láthatjátok én személy szerint láttam összefüggést a két film között. A képiviláguk is hasonló, jó jelentek jól összevágva. Színészekre se lehet túl sok panasz.Érdemes a két család szerkezetére is rátérni, hisz beteg és beteg szülő közt is van különbség. A Mum and Dad-ben a szülői dominancia érvényesül, a gyerekek teljes elnyomásban, a szülői szeretet utáni vágyaik befolyásolják cselekedeteiket...így olyan 10éves gyerek szintjét tükrözi jellemük, bár években ezt már jóval felülmúlták. A The Loved Ones-ban nem ez a helyzet, itt a szülőgyermek viszony nem alá, hanem inkább mellérendelt viszonyt mutat, itt az apa lesi lánya minden kívánságát. Ami engem egy kicsit zavar az a happyend mindkét film végén, nem vagyok benne biztos, hogy pont egy „boldog” befejezés illik ilyen filmek végére. Talán jobban ütött volna, ha a „gonosz” tovább folytatja kegyetlenkedéseit és nem halálával ér végét a sztory…hisz az sugallná a legjobban, hogy a túlfejlődő társadalmunk milyen betegségeket kreál saját maga elpusztítására.