Funny Games U.S.(2007)
A Funny Games 2007es amerikai változatát szeretném bemutatni, hisz ez a film Haneke, osztrák író és rendező 1997es alkotásának remakeje. Ebben az amerikai (low-budget) thrillerben olyan sztárokat láthatunk Naomi Watts, Tim Roth vagy Micheal Pitt.
A történet egy felsőosztálybeli családról szól, akik úgy döntenek a hétvégét a telken töltik. Minden úgy indul, ahogy annak indulnia kell, elszakadva a nagyvárostól megérkeznek a csend és nyugalom birodalmába. Azonban váratlan látogatók érkeznek, két jómódú, láthatóan tanult fiatalember, Paul és Peter, akik úgy határoznak szórakoznak egy keveset, és ezzel elkezdődik a kegyetlen játék.
--SPOILER--
Már a film elején látszik, hogy Paul és Peter játékából nincs menekvés, család túlélése esélytelen, de azért az ember mindig reménykedik, hátha mégis legalább valaki…vagy talán az egyik srácot megöli valaki, valahogy és a film pont ezen érzéseinket használja ki. A folyamatos, kegyetlen játszadozások közben egyre inkább csak azt várjuk, hogy legyen már vége az egésznek, hisz annyira értelmetlen egy ilyesfajta szituáció. Látjuk a félelemtől reszkető családfőt és a teljesen összetört anyát, próbáljuk beleképzelni magunkat az ő helyzetükbe, keresni a megoldást, de rájövünk, hogy nincs. Ráadásul a film érezteti velünk, hogy a történet bármikor negatív véget érhet.
A film mélypontján, ahol már teljes a kétségbeesés, a fájdalom már elviselhetetlen, talán már csak a halál hozhat menekvést, egyik pillanatról a másikra minden megváltozik, a nő megszerzi a puskát és lelövi az egyik srácot, a néző megkönnyebbül, ezt vártuk a filmtől, minden rendben lesz, azonban teljesen váratlan és irracionális dolog történik. Az életben maradt fiú megkeresi a tv távirányítót és visszapörgeti a jelentet, hogy minden szenvedés folytatódhasson, úgy ahogy azt Paul és Peter eltervezte.
A filmből kiderül, hogy a két srác életében nem egyedüli eset volt ez a játék… Családról családra járva keresik unalmuk ellenszerét, igen, hisz nem volt más céljuk, csak az elviselhetetlen unalmukat legyőzni és ez az egészen a legfelháborítóbb. Fiatalok csupán azért, mert nem találnak semmi olyat, ami teljessé vagy kielégülté tenné az életüket, ilyet tesznek megbánás nélkül, szerintem ez a film legelgondolkodtatóbb mondanivalója. Társadalmunknak ezen betegségei ellen pedig még semmiféle ellenszert nem találtunk.
Szeretném kiemelni a film kezdő jelenetét, ami véleményem szerint hatalmasra sikerült. A család autókázik a telek felé és hallgatják Gigli előadásában Handel-től Care Selve, Ombre Beate-t, nyugalmat árasztó képsorok. Egy hirtelen pillanatban viszont megszól egy amerikai avant-garde együttes, a Naked City Bonehead című száma, ami durvaságával teljesen megadja a film alaphangulatát.
Összességében a filmet 6,5re értékelném a 10ből, egy későesti mozidélutánnak ;) jólbeválik.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
