Anyai szeretet…♥
Az anyai szeretet az alapja a legerősebb emberi kapcsolatnak, akár túlmutathat az élethez való ragaszkodáson is. Egy édesanya célja gyermekét a lehető legjobb körülmények között felnevelni a saját két kezével, amiért bármilyen áldozatra képes. Viszont ez a kötődés avval a veszéllyel is jár, hogy ha egyszer megszakad mérhetetlen űrt és fájdalmat hagy maga után, amit feldolgozni nem lehet, meg kell próbálni együtt élni vele, viszont ha ez nem sikerül elemészt az őrület. Evvel a kis bevezetővel szerettem volna kezdeni az Inside című francia gorehorrorról szóló rövidke bejegyzésem, mivel ez a film mindig eszembe jutatja, hogy én mennyire szeretem az Anyukám és ő mennyire szeret engem.
Inside (À l'intérieur) (2007)
A történetről nem szeretnék túl sok mindent elárulni, mivel így se nagyon bővelkedik komplex cselekményhálózattal, de igazából, ami van neki az bőven elég. A film első képkockáin azt láthatjuk, hogy a főszereplőnk, Sarah egy összeroncsolt gépkocsiban csupa véresen ül. Sajnos ebben a szerencsétlenségen elvesztette férjét, de magzata életben maradt. Ezután a kis bevezető után, néhány hónap ugrással, karácsony napjára érkezünk. Sarah érthető módon még nem volt képes feldolgozni szerelme halálát, egyedül szeretné tölteni a szentestét. Azonban váratlan vendége akad, egy idegen nő, aki ismeretlen céllal zaklatni kezdi és az életére tőr…a film előre haladtával természetesen minden felmerülő kérdésünkre választ kapunk.
Az egész film lényegi történései egy házban zajlanak, két nő között. Ez ugyan nem ad a rendezőknek mérhetetlen szabadságot, viszont ami a rendelkezésükre állt, abból valószínűleg kihozták a maximumot. A durva, folyamatos, kegyetlen jelentek, a mindent elborító vér, a családi ház, ami leginkább a pokol egyik bugyrára kezd hasonlítani, ahonnan csak a halálsikolyok és hörgések hallatszanak ki csak úgy lebilincselik a nézőt. Sokszor ennyivel is megelégszünk, ha egy gorehorrorról van szó, de az Inside több. Nagyon jól sikerült ábrázolni a két főszereplőt és a megmutatkozó érzéseiket.
Sarah, a halálfélelemtől reszkető terhes nő, aki meg akarja védeni a gyermekét. Alysson Paradisnak nagyon jól sikerült megfognia ezt a karaktert, szinte érezzük a rettegését. Az ismeretlen pszichopata nőt, pedig Beatrice Dalle játssza. Na ő kap egy pffúúú-t, nagyon atomul alakítja a bosszútól és az irigységből fakadó dühtől elvakult elmebeteget, bőven benne van a lehet tőle félni kategóriába. Ez a jól érzékelhető kontraszt még dob egyet az alaphangulaton.
Talán az egyik legjobb alkotás a maga kategóriájában, amit eddig láttam, a franciák nagyon kitettek magukért, de ezt kezdjük is megszokni, hála a fellendülő francia horroriparnak. Egy nagyon összeszedett filmet sikerült az asztalra tenniük, egységet mutat a képvilág a hangeffektekkel és a jól eltalált zenékkel, amihez ha még hozzá adjuk a zseniális maszkmunkákat…na kezdem túl dicsérni. De annyit azért még megemlítenék, hogy logikai buktatókat se igazán találhatunk a film fő cselekményszálában, csupán az egyik kis mellékszálban, ami talán az erre érzékenyebb nézőket picikét bosszanthatja. Szerintem megérdemel egy erős 8ast a 10ből.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
